Colleen Hoover és Tarryn Fisher - Soha, de soha 2.

Colleen Hoover és Tarryn Fisher - Soha, de soha 2. (never never)

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege:

"Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk."




Személyes vélemény:
Az első gondolatom, miután elolvastam: "Mi ez a függővég??!".
A második gondolatom, miután elolvastam: "Miért volt ilyen rövid?" :(

Az első könyv is 48 órát írt le, és ez is. Mégis, ez rövidebb volt, és egy kicsit más volt a hangulata is. Pedig kb. ugyanarról szólt az előző kötet, mint ez is: Silas és Charlie próbálják összekapargatni az emlékeiket, és próbálnak rájönni, hogy mi is történik velük.

Nincsenek kimondottan új teóriáim, csak azok, amiket az elsőnél leírtam.
(1. Valami mentális betegség, pl. Alzheimer-kór
2. Valami erős stressz vagy lelki gond. Valami, amin nem tudják túltenni magukat, és az agyuk úgy próbálja helyretenni a dolgot, hogy törli az emlékeiket.
3. Valamiféle átok -> Gondolok itt a Rák nevezetű lányra. (Lehet, hogy ő egy szektás, és megátkozta Charlie-ékat, amiért kigúnyolták őt, vagy valamit vétettek ellene korábban)
+1. Valami szer/gyógyszer hatása alatt vannak)

Bár azt hiszem, hogy az 1. teóriát kizárom. Valószínűbbnek tartom, hogy valamilyen szer hatása alatt állnak.

Ebben a kötetben összeállt pár dolog, választ kaphattunk pár kérdésre. Pl:
- Rák és az anyja kapták el Charliet, és valamilyen oknál fogva begyógyszerezték.
- Brian és Avril testvérek.
- Rák Charlie-ék volt háza miatt fél a lánytól.


De továbbra is rengeteg kérdés maradt lezáratlan: - Miért ismétlődik pont 48 óránként a memória-törlés?
- Mi történhetett október 4.-én?
- Mivel tudnák ezt megállítani?
- Kinek van ehhez az egész memóriatörléshez köze?
- Mit tett Silas, hogy az ágyneműje véres volt? Bántott valakit, hogy védje Charliet?
- Vajon a következő kötet elején hogy fognak reagálni a főszereplők?

Nagyon, nagyon remélem, hogy a befejező kötetben végre kiderül minden. Hogy fogom kibírni, amíg megjelenik magyarul? :'(

Elle Kennedy - The mistake - A baklövés (Off-Campus 2.)

Elle Kennedy - The mistake - A baklövés 

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege: 

"A srác nem csak a pályán szeret játszani… 

Az egyetemista John Logan bármelyik lányt megkaphatja. A hokicsapat sztárjaként az élete csupa buli és csajozás, ám lefegyverző mosolya és laza stílusa valójában csak álca, amivel a diploma után rá váró évek miatti keserűségét leplezi. Szexi kalandja az elsőéves Grace Iversszel egy időre feledteti vele a gondokat, de egy meggondolatlan lépés miatt elveszíti a lányt, és utána kemény erőfeszítéseket kell tennie, hogy bebizonyítsa, megérdemel egy második esélyt.

De ezúttal kemény ellenféllel találja szemben magát… 

A rosszul sikerült első év után Grace immár idősebben és érettebben tér vissza a Briar Egyetemre. Úgy érzi, végre sikerült elfelejtenie a nagyképű hokist, akinek majdnem odaadta a szüzességét. Már nem az a szende, csendes kislány, akit Logan annak idején megismert. Ha a srác azt hiszi, hogy ő is engedelmesen hanyatt vágódik neki, mint a többi csaj, hát nagyon téved. Ha vissza akarja kapni, küzdjön meg érte! Ezúttal Grace veszi kezébe az irányítást… és nem lesz szívbajos. "

Személyes vélemény: 

Amint befejeztem az előző kötetet, szinte azonnal elkezdtem ezt a könyvet olvasni. Mivel nagyon tetszett, amit az írónő korábban felépített (helyszínek, karakterek, helyzetek), ezért reméltem, hogy ez a könyv az előzőnek a folytatása lesz.
Tulajdonképpen az. Csak nem úgy, mint, ahogy gondoltam. :D

Az első könyvben megszerettem a két főszereplőt: Hannah-t, és Garrett-et. És mivel számomra olyan fél-lezárás volt, ezért reméltem, hogy ha nem is ők lesznek a főszereplők, de fontos szereplők lesznek a könyvben, esetleg pár fejezet az ő szemszögükből fog íródni.
Ilyen szempontból csalódtam, amikor elkezdtem olvasni, mert Logan és Grace szemszögéből íródott csak a könyv. És számomra (eleinte) nem volt szimpi egyikük sem.
Logan egy beképzelt nőfaló bunkónak tűnt, Grace meg egy tesze-tosza csajnak, akinek nincs saját véleménye.
Ezért az első 100-120 oldalt szabályosan szenvedés volt olvasni. Egyszerű kavarásnak tűnt, ami köztük van, szex nélküli szexszel. Így tudnám a legkifejezőbben leírni: egyáltalán nem tetszett. "Visszavágytam" az előző könyvhöz, és azokhoz a szereplőkhöz.
Hál' Isten kitartottam és továbbolvastam. Megérte :)

Ahogy telt az idő, teltek a hónapok, úgy egyre jobban megismerhettük a két főszereplőt. És amikor újból találkoztak, és Logan elhívta randizni Grace-t, és ahogy próbálta jóvátenni az áprilisi baklövését... Na, akkor zártam őt a szívembe. Akkor értettem meg igazán, hogy ő nem az, akinek a történet elején gondoltam. Sokkal összetettebb, érzékenyebb pasi, mint akinek első látásra tűnik.

Grace is sokat változott a hónapok alatt. Már nem félt másoknak nemet mondani, szembeszállni másokkal. Nagyon nagy karakterfejlődés! (Kalapemelés)

Amikor a könyv végére értem, olyan érzésem volt, hogy ez egy tökéletes szerelmi történet. Nagyon realisztikusan mutatja be egy kapcsolat változását, annak különböző szakaszait.
Bár a vége előtti összeveszés nekem egy kicsit sok volt, hogy Grace besértődött Logan egyik meggondolatlanul kimondott mondata miatt. Ezt eléggé sárkánykodásnak éreztem :D Ezt leszámítva nagyon tetszett a könyv :)

U.i.: Nem tudok dönteni, hogy Logant vagy Garrettet imádom jobban :D :P

Elle Kennedy - The ​Deal – Az üzlet (Off-Campus 1.)

Elle Kennedy - The Deal - Az üzlet

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

 

A könyv fülszövege: "A lány egyezséget köt a fősuli rosszfiújával…

Hannah Wells végre talált valakit, aki megdobogtatja a szívét. Bár az élet más területein magabiztosan mozog, a szex és a csábítás nem éppen erős oldala. Ha fel akarja hívni magára a kiszemelt srác figyelmét, ki kell lépnie a komfortzónájából, és elérni, hogy észrevegyék …még ha ezért korrepetálnia kell is a hokicsapat idegesítő, gyerekes és beképzelt kapitányát egy álrandiért cserébe.
…ami jobban sül el, mint remélte.
Garrett Graham egyetlen álma, hogy a diploma után profi hokijátékos legyen, de a zuhanó tanulmányi eredménye miatt mindent elveszíthet, amiért eddig olyan keményen dolgozott. Ha a csapatban maradás ára, hogy segít egy cinikus csajnak féltékennyé tenni egy srácot, hát legyen. De amikor egy váratlan csók életük legvadabb szexébe torkollik, Garrett hirtelen ráébred, hogy a szerep, amit játszik, nem neki való. Most már csak Hannah-t kell meggyőznie arról, hogy a fiú, akire vágyik, nem más, mint ő maga."


Személyes vélemény: Már régóta szemezgettem ezzel a könyvvel. Nagyon jó véleményeket olvastam róla moly-on, ezért is el akartam olvasni minél előbb :D Sajnos mostanság nem sok időm volt, ezért nem úgy haladtam az olvasással, mint terveztem... Így kialakult egy várólistám, de ez a könyv az első 10-ben volt. Amikor meg moly-on  megláttam, hogy ennek a kihívása nemsokára lejár, akkor úgy döntöttem, hogy eljött az idő, hogy elolvassam végre ezt a könyvet :D

Hannah karakterét az elején nagyon bírtam. Igazi szókimondó, belevaló csaj, aki nagyon szerény, de mégis poénos. Viszont a végén, amikor szakított Garrett-el csak azért, mert az ő apja megzsarolta, na ott utáltam meg kicsit. Miért kellett emiatt hazudnia a szerelmének? Aztán meg csodálkozott, hogy szerelmi bánata van, és utólag azt mondta, hogy önfeláldozó akart lenni. Hát, ez szerintem nem az a kategória :D

Garrettel meg fordítva voltam. Eleinte egy beképzelt bunkónak gondoltam, aki csak a szexre meg a hokira gondol, és semmi más nem érdekli őt. De ahogy megismerhettük őt, meg a történetét, rájöhettünk, hogy ő valójában egy lelkileg sérült, magában kételkedő, érzékeny, meleg szívű srác.
És ezzel Garrett Graham lett az egyik kedvenc könyves pasim :D

A történet íve egy kicsit kiszámítható volt (nem vártam a happy end előtti mélypontot). De miután elolvastam a könyvet, nem volt olyan érzésem, hogy ez egy klisés könyv volt. Mert az írónő beletett valamit, amitől nincs az olvasóban olyan érzés, hogy megint egy tucat könyvet olvasott el.
És ez a valami a humor. A szókimondó, pimasz humor.
Miközben olvastam a könyvet, volt, hogy a vonaton félig-meddig hangosan felnevettem egy-egy résznél, majd körbenéztem, hogy hányan bámulnak :D Annyira magával ragadott a könyv, hogy sokszor el is felejtettem, hogy nyilvános helyen vagyok, és csak faltam az oldalakat.

Az erotikus részek volt, hogy a semmiből jöttek. Az előző oldalon még poénkodtak, szivatták egymást, a következőben meg olyanok voltak leírva, hogy az olvasó belepirult, hogy ilyen ÍGY leír az írónő. Van egy stílusa, az biztos.
Ez volt, hogy zavart, és soknak éreztem (pl. hálaadás után a kocsiban), de volt, hogy megfelelőnek éreztem a leírást, és a hatást is (amikor először próbálkoztak).

Összességében nagyon tetszett. Imádtam, hogy az egész könyvet átitatta a humor, és ezáltal jobbá tette a napjaimat, amikor egy fáradt nap után hazafele tartva a bkv-n olvastam, és vigyorogtam. :D
(Annyira tetszett a könyv, hogy miután befejeztem, egyből elkezdtem olvasni a második részt. :) )

Maggie Stiefvater - The ​Raven King – A Hollókirály

Maggie Stiefvater - The ​Raven King – A Hollókirály

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege:

"Óvakodj az élőktől! 

Ne bízz a holtakban! 

Gansey már évek óta egy eltűnt király nyomait kutatja, és szép lassan a barátait is bevonja a küldetésbe: Ronant, aki álmokat rabol meg; Adamet, aki elérte, hogy más rendelkezzen az élete fölött; Noah-t, akinek már nincs is igazi élete; és Blue-t, aki szerelmes Gansey-be… miközben jól tudja, arra rendeltetett, hogy megölje a szerelmét. 

A végjáték megkezdődött. Az álmok és a rémálmok egybefolynak. Szerelem és veszteség elválaszthatatlanná válnak. És a keresés már nem egy konkrét útvonalra szorítkozik. 

A Kirkus Reviews ezt írta a Hollófiúk-sorozat előző darabjáról (Kék liliom): „Ez a párját ritkító sorozat várhatóan viharos végkifejlettel zárul.” Nos, a vihar megérkezett a virginiai Henriettába a halál, a vágyakozás, a megvilágosodás és egy brutális igazság kíséretében. A Hollókirállyal Maggie Stiefvater felteszi a koronát remekművére. "

Személyes vélemény:

És eljutottam ide is: véget ért a kedvenc könyv-sorozatom :( Egyszerre vártam ennek a könyvnek a megjelenését, de féltem is tőle. Mert tudtam, hogy ez a lezáró kötet. Természetesen eléggé spoiler-nézegetős vagyok, tehát a könyv olvasása előtt meglestem a könyvmolyon az értékeléseket. És meglepve olvastam olyanokat, hogy az írónő hagyott elvarratlan szálakat, és a vége nem egy szépen lezárt történet, hanem maradnak függőben lévő kérdések.

Sajnos igazuk volt. 

Annyi, de annyi kérdésem maradt :(  Hál istennek, hogy blogolok, így kiadom magamból :D

Kezdjük az írónő stílusával. Mint mindig, most is imádtam.

Imádtam, hogy ködösen fogalmaz. Hogy nem lehet mindig előre tudni, hogy egy látomás/álom az adott fejezet, vagy a valóság. Mert a kettőt furfangos módon keveri. Így az olvasót gondolkodásra készteti, és összezavarja. :D

Nagyon szépen alkalmazza a nyelvtani sajátosságokat: olyan metaforákat, hasonlatokat és megszemélyesítéseket írt, amire egy átlag ember nem is gondolna.

Egyszerűen imádtam a leírásait, meg a tökéletesen összetett párbeszédeit. Pont annyi információt közöl a párbeszédeiben, amennyi az adott szituációhoz szükséges. Leírja azt is, hogy a szereplők hogyan "olvasnak" egymás gondolataiban a non verbális jeleken keresztül. És azt a határtalan szeretetet is gyönyörűen leírja, ami a karakterek között van.

A szereplők nem térnek el az elveiktől, ugyanolyanok, mint amilyennek megismerhettük őket.

Persze van némi személyiségfejlődés mindenki karakterében, de nem vesznek 180 fokos fordulatot. És ez tetszik.

A történetben váratlan fordulatok sora követi egymást. Néhol szinte felkiáltottam volna meglepődöttségemben, hogy "Ne, mi ez?" :D 

És elérkeztünk a lezáratlan kérdések listájához: 

- Gansey hogyan reagált, amikor megtudta, hogy Cabeswater feláldozta magát érte, hogy visszatérjen a halálból?

- Cabeswater milyen emberi alakot öltött az áldozathozatala előtt?

- Vajon Szürkének sikerült megvalósítania az elképzelését, hogy leszámol a varázslat-mániás gonosz emberkékkel? A végén visszatért Maurához?

- Adam és Ronan végül összejöttek?

- Nem sikerült felébreszteni sehogy sem Glendowert?

- Ronan milyen alakba álmodta meg az új Cabeswatert? És ezzel vissza tudta őt hozni a halálból, vagy az egy új Cabeswater?

- Blue a jövőben egyetemre ment? Gansey-vel együtt maradtak, vagy szétváltak az útjaik?

- Matthew-nak nem lett semmi komolyabb baja, amikor megtámadta Ronant a démon?

- Blue apja örökké abban a fában maradt, vagy néha emberi testet öltött?

Remélem igaz a hír, hogy az írónő újabb könyv-sorozatot adna ki Ronan életéről, ami ennek a folytatása lenne. Nagyon szívesen olvasnék még erről a történetről :)

Nádasi Krisz - Hogyan írjunk könyvet?

Nádasi Krisz - Hogyan írjunk könyvet?

A könyv fülszövege: 

"Az ​írást meg lehet tanulni? 

Igen!
Kreatív írás, novellaírás, könyvírás, blogposzt, levél, iskolai fogalmazás, esszé írása – a kiadvány minden kérdésre válaszol. Ez az egyedülálló szakkönyv bevezeti az olvasót nemcsak a regényírás, hanem az általánosságban vett írás titkaiba is. Nádasi Krisz író, szerkesztő azt vallja, hogy a fogalmazás is egy olyan készség, ami gyakorlással és tanulással fejleszthető.

Krisz megmutatja, hogyan nézzünk a műveinkre madártávlatból, mondandónkat hogyan tagoljuk részekre, majd elrepít bennünket a szavak, betűk világába is.

Könyv vagy egyéb fogalmazás tervezése!
Műfaji tanácsok!
Írástechnika!
Írói gyakorlatok, feladványok, példák!
Saját kéziratunk szerkesztése!
Könyvcím és fülszöveg írása!
Gyakorlati tippek!"



Először is köszönöm szépen az utazókönyvet Nádasi Krisznek! :)
Nem gondoltam volna, hogy van olyan író, aki a saját könyvét kölcsönadja afféle utazókönyvként azoknak, akik elolvasnák. Már ezzel a gesztussal szimpi lett számomra az író.


Személyes vélemény: 
Már régóta írok könyvet, sci-fi - horror témában. De az elmúlt évek során úgy éreztem, hogy a szereplőim megváltoztak a történtek hatására, és amit eleinte kitaláltam végkifejletet, attól kezdtek messzebb sodródni. Így inkább "pihentettem" az írást, és vártam.
Nem tudom, hogy mire vártam pontosan. Talán inkább ihletre, hogy majd hallok valami jó zenét, ami által beindul a fantáziám, és rájövök a megoldásra. De ez az ihlet az elmúlt 2-3 év során nem jött el. Így már hosszú évek óta hozzá se nyúltam az írásomhoz.
Ez volt az egyik része.
A másik, hogy amikor elkezdtem a regény írást, akkor még 12-13 éves lehettem. Tehát elég kezdetleges volt a megfogalmazás, meg a cselekmény is. Onnantól kezdve minden évben írtam kb. egy fejezetet (kb. 12-18 oldalasak), és az évek során eljutottam a 14. fejezetig. Viszont visszamenőleg egyik fejezetet sem javítottam ki, mert nem tudtam, hogy hogyan. Éreztem, hogy nem jók, hogy át kell írni őket, sőt, talán még ki is kell törölni 4-5 fejezetet, mert abban nem történik semmi érdemleges, de nem vitt rá a lélek egyszerűen. Ezt a részét is "pihentettem".

Szóval az évek során egy félig-meddig összetákolt novella jött ki, ami egybe elolvasva rossz érzést keltett bennem. Arra gondoltam, hogy én ezt így nem adom ki a kezeim közül a könyvkiadóknak. De nem tudtam, hogy kitől kérjek segítséget a javításhoz, meg a folytatáshoz. Az egész egy nagy katyvasz lett a 12 év alatt. Mondjuk az utolsó 3-4 fejezeten nagyon sokat dolgoztam, azokon látszódik is, hogy egész összeszedettek az előzőekhez képest.

Tehát tanácstalan voltam.

Egészen addig, amíg el nem olvastam ezt a könyvet.

Ez a könyv valami zseniális. Részletez minden apró dolgot a könyvírással kapcsolatban: kezdve, hogy hogyan álljunk neki (szereplők kitalálása, pókábra), továbbá a helyesírási hibákra, a kiadásra, stb... Egyszerűen minden kérdésemre megtaláltam a választ.

De legfőképpen arra, hogy nagyon sokat kell dolgozni egy íráson, hogy könyv legyen belőle. És, hogy nem szabad ülni és várni az ihletre (mint ahogy én tettem), hanem igen is rá kell szánni az időt a gyakorlásra, mert másképpen nem megy.

Szóval köszönöm a kezdő lökést az írónak! Sokat tanultam ebből a könyvből :)

Colleen Hoover és Tarryn Fisher - Never never - Soha, de soha

Colleen Hoover és Tarryn Fisher - Never never - Soha, de soha

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege: "Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts! 

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni. 
Ma délelőtt óta vadidegenek. 
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen. A lány bármit megtesz, hogy felejtsen. "

Személyes vélemény:

Először is, a könyv fülszövege elég becsapós. Merthogy a jelen állás szerint nem felel meg a valóságnak, miszerint "A lány bármit megtesz, hogy felejtsen". Mivel mindkét főszereplő azon van, hogy visszaszerezzék az emlékeiket, és mind a ketten emlékezni akarnak.

De ne fussunk ennyire előre :D

A könyvről olyan értékeléseket olvastam, aminek kb. annyi volt a lényege, hogy: rövid, de ütős. (Kb., mint egy feles :D)
Az egész egy nagy "in medias res"-el kezdődött, és az olvasó kapkodta a fejét, hogy most mi van, hogy a két főszereplő (Silas és Charlie) miért kérdőjeleznek meg mindent, még saját magukat is.
Tetszett a váltott szemszög, és hogy ennyire bíztak egymásban annak ellenére, hogy semmit sem tudtak, és semmiben sem lehettek biztosak.
A könyv egy hatalmas nagy rejtélyről szól. Mégpedig arról (Na itt jön a nagy-nagy spoiler), hogy miért vesztették el az emlékeiket már harmadjára, és mi vethet véget ennek a körforgásnak, hogy ne veszítsék el újra az emlékeiket. Mint azt az utolsó pár oldalon kiderül:
"Az első emlékeink október 4-én, szombat délelőtt 11 óra körülről származnak. Ma október 5-e van, vasárnap. (...) Megint megtörtént. Ezúttal történelemóra közben, október 6-án, hétfőn. Úgy tűnik, nagyjából ugyanabban az időpontban, 48 órával később."
Tehát valami miatt 48 óránként törlődnek az emlékeik. Hogy mi miatt, na ez a rejtély.

Én személy szerint három dologra tippelek:
1. Valami mentális betegség, pl. Alzheimer-kór
2. Valami erős stressz vagy lelki gond. Valami, amin nem tudják túltenni magukat, és az agyuk úgy próbálja helyretenni a dolgot, hogy törli az emlékeiket.
3. Valamiféle átok -> Gondolok itt a Rák nevezetű lányra. (Lehet, hogy ő egy szektás, és megátkozta Charlie-ékat, amiért kigúnyolták őt, vagy valamit vétettek ellene korábban)
+1. Valami szer/gyógyszer hatása alatt vannak

De valószínűbbnek tartom a 2. opciót.
Mégpedig azért, mert Silas őrizgetett egy mappát a szobájában, amit úgy tudta az apja, hogy Charlie apja lopta el. Így mi van, ha Silas azon nem tudta magát túltenni, hogy börtönbe jutatta Charlie apját, Charlie meg azon, hogy Silas börtönbe jutatta az apját?

Továbbá rengeteg kérdés maradt lezáratlan:
- Hova tűnt Charlie? Valaki elrabolta? Neki is köze van ehhez az egész memóriazavarhoz?
- Miért ismétlődik pont 48 óránként a memória-törlés?
- Mi történhetett október 4.-én?
- Mivel tudnák ezt megállítani?
 És az olvasó jelenlegi legnagyobb kérdése az a könyv függővéges lezárásához köthető, mégpedig az, hogy: Miután Silas leírta az utolsó gondolatait a papírra, eljött a 4. memória-törlés, és elveszítette az emlékeit?

Mit ne mondjak, nagyon-nagyon várom a következő részt :P

Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok

Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege:

"Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak."


Személyes vélemény:

Az elsők között vettem meg ezt a könyvet, még tavaly a könyvfesztiválon :)
Már akkor jókat hallottam róla, később pedig a moly.hu-n olvastam róla nagyon pozitív véleményeket.
És már csak a borítója miatt is felkeltette az érdeklődésemet, mert hihetetlenül gyönyörű.

A történet elbeszélési módja nagyon tetszett, hogy E/1 személyben tudhattuk meg Lilac és Tarver szemszögéből a történéseket. Ugyanakkor bizonyos fejezetenként (kb. 3) betekintést kaphattunk egy párbeszédbe, amit az olvasó eleinte nem tudott hova tenni. Majd ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább megerősödött a gyanú, hogy ez a párbeszéd a jelen lesz, és az egész váltott szemszöges elbeszélésmód az a múlt.
Igazán ötletes megoldásnak gondolom, elég egyedi. Ilyet még nem olvastamA karakterek nagyon kidolgozottak. Bár nem sok személyt ismerhettünk meg, mert a könyv főleg Lilacra és Tarverre koncentrál. Viszont hatalmas személyiségfejlődéseket tapasztalhatunk.
Lilac, aki az egész univerzum leggazdagabb emberének lánya, időközben rájön, hogy az apja elnyomta az ő akaratát, és befolyásolta az ő szeretteit, vagy épp a halálba küldte valamelyiket. Lilac a történet végén szembe is száll az apjával, és a sarkára áll.
Tarver egy háborús hős, aki a testvére elvesztése miatti fájdalomból kifolyólag zárkózott lett, és magába forduló. De ahogy megismeri Lilac-et, megszereti, és ez a szerelem megváltoztatta őt.
Ahogy Lilac-et is. Mindketten a szerelem hatására figyelmesek és gondoskodóak lettek egymásra nézve.
Ez tényleg egy nagyon gyönyörű szerelmi történet. Annyira szépen mutatja be a szerelem erejét, hogy az olvasó is boldog, amikor olvassa hogy boldogok, és szomorú, amikor meghal az egyik főszereplő, és a másik egyedül marad, és semminek érzi magát egyedül. (Tudom, hogy spoileres az írásom, na de egy ekkora hatalmas nagy spoilert azért nem írok le még én sem :P)
"Az arcát nézem, de csak homályosan látom. Azon kapom magam, hogy hétköznapi dolgokat veszek észre rajta: (...) Ő ezekkel a dolgokkal nem törődött.
De én mindezt láttam és imádtam! Imádtam!
Tudom, hogy le kellene zárnom a szemét. Meg kell tenni, amit meg kell tenni. A testem mozdulni próbál, de nem szűnik a remegés. Nézem a piszkos körmeimet, az apró vágásokat a kézfejemen, és várom, hogy a remegés elmúltával hozzáérhessek a szemhéjához. De a remegés nem múlik el. Még rosszabb lesz, én pedig megigézve bámulom őt.
Az agy nagy fontosságot tulajdonít az ilyen apróságoknak, így távol tartja magát a rettenetes traumától. Veszély esetén ösztönösen elkezdi raktározni a részleteket. (...)"

A továbbiakban nem tudom megállni a spoilert :D
Szóval valamelyikük meghal, és feltámad valamelyest valamilyen formában, amiről egyiküknek sincs fogalma, hogy hogyan történhetett, vagy mi ő pontosan.
Közben előkerül a hulla, szóval kiderül, hogy valamilyen szellem-féle lehet.
Majd kiderül, hogy a suttogások azok tulajdonképpen egy idegen faj, pontosabban energia alapú életformák, akiket csapdába ejtettek, és haldokolnak. Így az a főszereplő, aki meghalt, és szellem-féle, ő is haldokol.
"- Az alanyok figyelemreméltó telepatikus képess.. - olvasom, de a szöveg megszakad, így a maradék sorhoz ugrom. - ...életformák... energia alapú... testtel nem rendelkező... ideiglenes energiaátalakítás anyaggá..."

Ennyire jó sci-fi-t sem olvastam még :) Egyszerűen fantasztikus.
Eleinte még csak pár jel utal arra, hogy valami nincs rendben a bolygón. Mert ha terraformált, akkor hol vannak a telepesek?
Aztán fokozatosan kapnak újabb és újabb jeleket az idegen lényektől, és a végén találkoznak is velük.
(Remélem nem lövök le nagy poént azzal, hogy a főszereplő szelleme megerősödik, és happy end a vége)

Összességében imádtam. Alig vártam, hogy olvashassak belőle újabb és újabb oldalakat-fejezeteket.
A kedvencem a romantikus jelenetek voltak, azokat annyira jól eltalálták az írók. Nem túl csöpögős, leszámítva a történet helyszínét meg a körülményeket, hogy alienek vannak a bolygón, elég reaálisnak gondolom, hogy kialakuljon a két fél között ilyen fajta kötődés és szerelem. Csodálatos volt. (És ezzennel is került a kedvenc könyveim c. listába :) )

Jay Asher - Tizenhárom okom volt

Jay Asher - Tizenhárom okom volt

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege:

"Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.
Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét."

Ez a könyv elég szélsőséges érzelmeket váltott ki belőlem.
Egészen újszerűnek találtam a múlt - és jelen váltakozását, ami szinte mondatonként előfordult. A múltat Hannah kazettáiból tudhatjuk - szubjektív elmondásból, csak is Hannah szemszögéből-, a jelent pedig Clay szemszögéből olvashatjuk. Így egyfajta kommunikáció alakul ki kettőjük között, mert Clay reagál a gondolataival meg a szavaival is arra, amit Hannah a kazettákra mondott. Egy elég egyoldalú beszélgetésnek lehetünk a tanúi. 

Hannah stílusa eleinte szokatlan volt, később meg inkább idegesítő, mert átment önsajáló elmesélésbe. 13 pontba szedte az okokat, amiért öngyilkos lett. Mindegyik okhoz egy jókora történet tartozik, ami kazettánként váltakozik. Mint utólag kiderült, Hannah a diktafonra mondás közben még csak erősen fontolgatta az öngyilkosságot. A 13. kazetta felvételekor változott a fontolgatás erős elhatározássá.

Lássuk azt a 13 okot:
1) Justintól való első csók utáni pletyka terjedése az iskolában
2) Alex listája ("legjobb segg a gólyák között"). Plusz még ide tartozik a boltban történt fogdosás is
3) Jessica pálfordulása Hannah irányában
4) Tyler kukkolása, és az ez közbeni fényképek, mikor Hannah otthon volt
5) Courtney semleges viselkedése, és hogy a bulin kibeszélte Hannah-t
6) Marcus nyilvános helyen történő tapizási kísérlete (És hogy senki sem segített Hannah-nak, hogy ne fajuljanak el a dolgok)
7) Zach általi Hannah pozitív cetlijeinek az ellopása
8) Ryan ellopta Hannah versét, és megjelentette a nyilvános újságban
9) Itt tűnik fel Clay, de ő semmi rosszat sem tett. (Szóval ez szerintem nem igazi ok)
10) Hannah végignézte (vagyis hallgatta), ahogy a buliban Bryce megerőszakolja Jessicát, és Justin az ajtóban áll "őrködni"
11) Jenny részegen vezetett, és kidöntötte a STOP táblát, aminek hatására percek múlva egy halálos baleset alakult ki
12) Bryce megerőszakolja Hannah-t
13) Hannah Mr. Porter-től azt a megjegyzést kapja, hogy lépjen tovább a történteken

Nos, az én személyes véleményem az, hogy Hannah szinte mindegyik pont ellen tehetett volna valamit. Az alábbiakban kifejtem, hogy mit.

1) Mondjuk a pletyka ellen nem tehet semmit. Minden rosszindulatú és unatkozó ember mások életéről pletykál, ez van. Meg kell próbálni nem foglalkozni vele. 

2) Ennél az eseménynél Hannah tett valamit, már ami a boltos részt illeti. Akkor kiállt magáért. De én a helyébe szóltam volna valamit Alexnek, hogy menjen már a francba, hogy ezzel a listával akar visszavágni Jessicának. 

3) Itt határozottabban léphetett volna fel Jessica irányában. Vagy nem foglalkozik vele, ha ilyen "barát", hogy hisz a pletykáknak. 

4) Hannah szólhatott volna a szüleinek meg a rendőrségnek, hogy kukkolja őt Tyler. 

5) Minek hitt Courtney-nak Hannah? Ha tudta, hogy milyen kihasználós-fajta, akkor miért hagyta, hogy kihasználja őt? 

6) Na, ennél a résznél fontolgatta először Hannah az öngyilkosságot. Ahogy azt írva találjuk a 113.oldalon: "Akkor láttam meg először annak a lehetőségét, hogy feladjam. Még reményt is találtam benne."

Ami az étteremben történt Marcus és Hannah közt, arra Hannah viszonylag jól reagált, hogy ellökte magától Marcust, csak egy ideig, mintha tétovázott volna.

7) Itt is kissé finoman viselkedett a főszereplő. Az, hogy "leleplezte" Tylert, amint ellopja a cetlijeit, és utána kiált a folyosón, azzal csak magát járatta le. Helyette szólhatott volna a tanárnak, vagy négyszemközt szembesíthette volna Tylert, hogy mekkora egy szemétláda. 

8) Itt nem értem, hogy Hannah miért nem mondta el mindenkinek, hogy ő írta azt a verset. De ami még lényegesebb, hogy miért adta egyáltalán oda Ryan-nek a verses füzetét, hogy olvassa el. Talán arra várt, hogy majd az egekbe magasztalja, hogy milyen szuper lett? Én biztos nem bíztam volna meg benne.
Plusz ahogy az osztálya reagált arra a témakörre, hogy valaki az öngyilkosságon gondolkozik, az teljesen normális volt. Mindenki így reagált volna. Nem volt ebben semmi bunkóság. 

9) Még egy, amit nem értek: hogy Hannah miért vette fel Clay-t egy újabb oknak. Szerencsétlen srácnak csak annyi volt a bűne, hogy kedvelte Hannah-t, és bátortalan volt, hogy elhívja randizni. Hannah-tól elég nagy önzőség volt, hogy őt hibáztatja, amiért nem lépett felé. Ha Hannah-nak is tetszett, akkor miért lökte el magától Clayt? 

10) Ennél a résznél nagyon kiakadtam. Csak ez járt a fejemben: hogyhogy csak ott álldogál a szekrényben, és hallgatja ahogy megerőszakolják az iskolatársát, anélkül, hogy tett volna bármit is? Én a helyébe biztos felpofoztam volna Bryce-t, és segítettem volna Jessicának hazajutni épségben...
És ehelyett csak állt tétlenül, és utólag önmagát meg Justint hibáztatta ezért. Aha, mert csak ők ketten a hibásak...

11) Miért nem jelentette fel Jennyt? Vagy miért nem szólt névtelenül a rendőrségre, hogy kidőlt egy oszlop? Hannah fejében csak megfordulhatott volna az a gondolat, hogy ebből talán még baleset is lehet... És igen, tehetett volna ellene valamit. 

12) Itt egy nagyon csúnya gondolat jutott az eszembe. Az (amiben amúgy hiszek), hogy a karma visszaüt. Amit te adsz, azt is kapod vissza.
És Hannah azt "adta", hogy végignézte, ahogy az iskolatársát megerőszakolták. Így utolérte a karma, és ő is ezt kapta.
Egyrészt ezt gondolom. Másrészt meg azt, hogy Hannah egyértelműen hagyta magát.
"És akkor csak úgy hagytam. A vállam elernyedt. A lábam szétnyílt. Pontosan tudtam, hogy mit csinálok." "Te érintettél meg... de én használtalak ki. Szükségem volt rád, hogy megszabaduljak magamtól, teljes egészében."
Na már most, ha pontosan tudta, hogy mit csinált, akkor ez nem volt erőszak. Ha nem akarta, miért nem tiltakozott? Miért nem vágta pofán Bryce-t??...

13) Elsősorban nem egy tanártól kellett volna segítséget kérnie, és a megváltást várnia, hanem a szüleinek kellett volna szólnia. Vagy elmennie egy terapetuához. Miért tette fel az egész életének a kérdését arra, hogy hogy fog reagálni a tanára? 


Nem tetszett Hannah hozzáállása a dolgokhoz. Hogy történt pár rossz dolog az életében, és annak megszakításán gondolkozik. Ahelyett, hogy cselekedett volna, hogy jobb legyen az élete.
Jobban kellett volna kommunikálnia a családjával. Elmondani nekik őszintén, hogy min megy keresztül. 


Szóval összességében azt gondolom, hogy ezek nem indokok arra, hogy Hannah öngyilkosságot követett el. Sőt, semmi sem lehet az. Mert az élet érték. Ami meg velünk történik, azért mi vagyunk a felelősek, nekünk kell közbelépnünk, ha valami nem tetszik nekünk.
Hiszen rossz dolgok mindenkivel történnek. De meg kell tudnunk kezelni őket. Mert a rossz dolgok mellett vannak jó dolgok is. Csak figyelnünk kell rá, és észrevenni a mindennapokban az élet szép dolgait, amiért érdemes élni.