Josh Malerman - Madarak a dobozban
Vigyázat, erősen spoileres terület következik!
A könyv fülszövege:
"Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.
A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.
Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.
Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?
Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról."
Személyes vélemény:
Először is: ez nem egy könnyű olvasmány. Nagyon-nagyon erős, tele olyan jelenetekkel, amik után az embernek rémálmai lehetnek.
Legalábbis nekem azok voltak - szó szerint.
Amíg olvastam a könyvet, annyira foglalkoztatott ez a dolog.
Josh Malerman egy rendkívül erős, és érdekes témájú könyvet írt, ami az emberi természet egyik alappillérére épül: mégpedig a kíváncsiságra. Rengeteg dologba az ember kíváncsiságból vág bele. A kíváncsiság hatalmas erő tud lenni. És ezt az író felismerte. Alkotott egy olyan világot, ahol az ismeretlen ott van az emberek szeme előtt, mégis, aki élni akar, az jobb, ha legyőzi azt a késztetést magában, hogy megpillantsa. Ami elég nehéz lehet.
Amíg olvastam a könyvet, minden ismerősömnek, akivel találkoztam, megemlítettem, hogy szerintük mi lehet az, amit ha az ember meglát, megőrül, és öngyilkosságot követ el.
Szerintem azért olyan elterjedt ez a könyv, mert az író egy olyan posztapokaliptikus világot teremtett, amibe, ha az olvasó belecsöppenne, akaratlanul is elgondolkozik, hogy döntene. Megszerezné az információt, hogy mi az a valami, amitől mindenki meghal, és ő is erre a sorsra jut, vagy élete végéig fúrná az oldalát a kíváncsiság, és sötétségben élne?
És most lássuk a spoilert.
Az a valami egy földönkívüli lény.
Vannak erre utaló mondatok, amikből ezt megtudhatjuk.
Volt pár történés, amiket összegezve közelebb kerülhetünk hozzá, hogy hogy is nézhetnek ki ezek a lények.
1) A kútnál amikor Felix vízet húzott fel, akkor az egyik pillanatban a kút mélyéről hallott némi zajt, pár pillanattal később pedig saját maga mellett, hogy két vizes láb megáll mellette.
-> Következtetés: a lény nagyon gyors, hangtalanul tud mászni vagy repülni, és nem lehet olyan nagy, ha átfért a kút tetején.
2) Amikor Malorie elvitte Felix kutyáját, hogy keressenek hangszórókat, és betértek egy bárba. Ott valószínűleg a kutya meglátta az egyik lényt, és elkezdett vonyítani, meg csapkodta magát mindenhova, vagyis megőrült. -> Következtetés: az állatokra is (vagyis legalábbis a kutyákra) ugyanolyan hatással vannak a lények, mint az emberekre.
3) A külsejük valami elképesztő lehet. Ahogy a 60.oldalon láthatjuk, amit a hajós férfi mond Malorienak.
"- Mondok én magának még valamit - szólal meg hirtelen a férfi borzalmasan közelről. - Én láttam egyet.
(...)
- Nem olyan rondák, mint gondolná, miss."
A 236.oldalon szülés közben Olympia amikor meglátja az egyiket, az alábbi kijelenést teszi:
"- Gyönyörű vagy - mondja mosolyogva. De ez a mosoly megtört, rángatózó. - Egyáltalán nem vagy rossz. Akarod látni a babámat?"
Tehát a lények nem lehetnek olyan rusnyák. Vagy legalábbis Olympia nem látta őket annak.
4) Tom szerint a lények külsejében van valami felfoghatatlan.
" - Bármik legyenek is - boncolgatja Tom -, az elménk képtelen felfogni őket. Olyasmi lehet, mint a végtelen. Valami, ami túl komplex ahhoz, hogy megértsük. Érted?"
5) A lények "hatása" nem szemtől-szembe is ugyanolyan.
George kipróbálta, hogy felállított egy videót az ablak elé 5 órán át, majd végignézte a felvételt. Ő is megőrült. Tehát már a lények puszta látványa nem feltétlenül közvetlenül is ugyanolyan halálos.
6) Továbbá egyszer sem volt példa arra, hogy valami hangot adtak volna ki. Nem beszéltek, nem kattogtak, csak a lépteik neszét lehetett érzékelni.
7) Nem feltétlenül ellenséges szándékúak a lények.
Nem bántottak senkit sem. Ők nem gyilkoltak, az emberek saját magukat ölték meg.
Ebből kifolyólag az is lehet, hogy békével jöttek...
Ennyi nyomot vélten felfedezni a könyvben.
Én egy közepes termetű, szürkés színű, két lábon járó teremtménynek képzelem el a lényeket. Talán szép nagy szemeik, és aranyos kis pofijuk lehet, vagy éppen a testük változó lehet. Egyszerre szép, és felfoghatatlan.
Mindenesetre remélem, hogy a későbbiek folyamán az író az egyik interjújában elárulja, hogy ő milyennek képzeli el a lényeket. :)
Először is: ez nem egy könnyű olvasmány. Nagyon-nagyon erős, tele olyan jelenetekkel, amik után az embernek rémálmai lehetnek.
Legalábbis nekem azok voltak - szó szerint.
Amíg olvastam a könyvet, annyira foglalkoztatott ez a dolog.
Josh Malerman egy rendkívül erős, és érdekes témájú könyvet írt, ami az emberi természet egyik alappillérére épül: mégpedig a kíváncsiságra. Rengeteg dologba az ember kíváncsiságból vág bele. A kíváncsiság hatalmas erő tud lenni. És ezt az író felismerte. Alkotott egy olyan világot, ahol az ismeretlen ott van az emberek szeme előtt, mégis, aki élni akar, az jobb, ha legyőzi azt a késztetést magában, hogy megpillantsa. Ami elég nehéz lehet.
Amíg olvastam a könyvet, minden ismerősömnek, akivel találkoztam, megemlítettem, hogy szerintük mi lehet az, amit ha az ember meglát, megőrül, és öngyilkosságot követ el.
Szerintem azért olyan elterjedt ez a könyv, mert az író egy olyan posztapokaliptikus világot teremtett, amibe, ha az olvasó belecsöppenne, akaratlanul is elgondolkozik, hogy döntene. Megszerezné az információt, hogy mi az a valami, amitől mindenki meghal, és ő is erre a sorsra jut, vagy élete végéig fúrná az oldalát a kíváncsiság, és sötétségben élne?
És most lássuk a spoilert.
Az a valami egy földönkívüli lény.
Vannak erre utaló mondatok, amikből ezt megtudhatjuk.
Volt pár történés, amiket összegezve közelebb kerülhetünk hozzá, hogy hogy is nézhetnek ki ezek a lények.
1) A kútnál amikor Felix vízet húzott fel, akkor az egyik pillanatban a kút mélyéről hallott némi zajt, pár pillanattal később pedig saját maga mellett, hogy két vizes láb megáll mellette.
-> Következtetés: a lény nagyon gyors, hangtalanul tud mászni vagy repülni, és nem lehet olyan nagy, ha átfért a kút tetején.
2) Amikor Malorie elvitte Felix kutyáját, hogy keressenek hangszórókat, és betértek egy bárba. Ott valószínűleg a kutya meglátta az egyik lényt, és elkezdett vonyítani, meg csapkodta magát mindenhova, vagyis megőrült. -> Következtetés: az állatokra is (vagyis legalábbis a kutyákra) ugyanolyan hatással vannak a lények, mint az emberekre.
3) A külsejük valami elképesztő lehet. Ahogy a 60.oldalon láthatjuk, amit a hajós férfi mond Malorienak.
"- Mondok én magának még valamit - szólal meg hirtelen a férfi borzalmasan közelről. - Én láttam egyet.
(...)
- Nem olyan rondák, mint gondolná, miss."
A 236.oldalon szülés közben Olympia amikor meglátja az egyiket, az alábbi kijelenést teszi:
"- Gyönyörű vagy - mondja mosolyogva. De ez a mosoly megtört, rángatózó. - Egyáltalán nem vagy rossz. Akarod látni a babámat?"
Tehát a lények nem lehetnek olyan rusnyák. Vagy legalábbis Olympia nem látta őket annak.
4) Tom szerint a lények külsejében van valami felfoghatatlan.
" - Bármik legyenek is - boncolgatja Tom -, az elménk képtelen felfogni őket. Olyasmi lehet, mint a végtelen. Valami, ami túl komplex ahhoz, hogy megértsük. Érted?"
5) A lények "hatása" nem szemtől-szembe is ugyanolyan.
George kipróbálta, hogy felállított egy videót az ablak elé 5 órán át, majd végignézte a felvételt. Ő is megőrült. Tehát már a lények puszta látványa nem feltétlenül közvetlenül is ugyanolyan halálos.
6) Továbbá egyszer sem volt példa arra, hogy valami hangot adtak volna ki. Nem beszéltek, nem kattogtak, csak a lépteik neszét lehetett érzékelni.
7) Nem feltétlenül ellenséges szándékúak a lények.
Nem bántottak senkit sem. Ők nem gyilkoltak, az emberek saját magukat ölték meg.
Ebből kifolyólag az is lehet, hogy békével jöttek...
Ennyi nyomot vélten felfedezni a könyvben.
Én egy közepes termetű, szürkés színű, két lábon járó teremtménynek képzelem el a lényeket. Talán szép nagy szemeik, és aranyos kis pofijuk lehet, vagy éppen a testük változó lehet. Egyszerre szép, és felfoghatatlan.
Mindenesetre remélem, hogy a későbbiek folyamán az író az egyik interjújában elárulja, hogy ő milyennek képzeli el a lényeket. :)
