Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok

Amie Kaufman – Meagan Spooner: These Broken Stars – Lehullott csillagok

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

A könyv fülszövege:

"Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. De hirtelen katasztrófa történik: valami kirántja a hiperűrből a hatalmas luxusűrhajót, és az a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen éli túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nincs a bolygón.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver viszont a nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már kitüntetett háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac-féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. De mivel csak egymásra számíthatnak, muszáj együttműködniük, hogy átjussanak a kísérteties vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak a körülmények dacára Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód mégis volt valami haszna annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a hétköznapi életükben nem lehet közös jövőjük, azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre a bolygón maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyhatja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem lesznek ugyanazok, akik korábban voltak."


Személyes vélemény:

Az elsők között vettem meg ezt a könyvet, még tavaly a könyvfesztiválon :)
Már akkor jókat hallottam róla, később pedig a moly.hu-n olvastam róla nagyon pozitív véleményeket.
És már csak a borítója miatt is felkeltette az érdeklődésemet, mert hihetetlenül gyönyörű.

A történet elbeszélési módja nagyon tetszett, hogy E/1 személyben tudhattuk meg Lilac és Tarver szemszögéből a történéseket. Ugyanakkor bizonyos fejezetenként (kb. 3) betekintést kaphattunk egy párbeszédbe, amit az olvasó eleinte nem tudott hova tenni. Majd ahogy haladtunk előre az időben, egyre inkább megerősödött a gyanú, hogy ez a párbeszéd a jelen lesz, és az egész váltott szemszöges elbeszélésmód az a múlt.
Igazán ötletes megoldásnak gondolom, elég egyedi. Ilyet még nem olvastamA karakterek nagyon kidolgozottak. Bár nem sok személyt ismerhettünk meg, mert a könyv főleg Lilacra és Tarverre koncentrál. Viszont hatalmas személyiségfejlődéseket tapasztalhatunk.
Lilac, aki az egész univerzum leggazdagabb emberének lánya, időközben rájön, hogy az apja elnyomta az ő akaratát, és befolyásolta az ő szeretteit, vagy épp a halálba küldte valamelyiket. Lilac a történet végén szembe is száll az apjával, és a sarkára áll.
Tarver egy háborús hős, aki a testvére elvesztése miatti fájdalomból kifolyólag zárkózott lett, és magába forduló. De ahogy megismeri Lilac-et, megszereti, és ez a szerelem megváltoztatta őt.
Ahogy Lilac-et is. Mindketten a szerelem hatására figyelmesek és gondoskodóak lettek egymásra nézve.
Ez tényleg egy nagyon gyönyörű szerelmi történet. Annyira szépen mutatja be a szerelem erejét, hogy az olvasó is boldog, amikor olvassa hogy boldogok, és szomorú, amikor meghal az egyik főszereplő, és a másik egyedül marad, és semminek érzi magát egyedül. (Tudom, hogy spoileres az írásom, na de egy ekkora hatalmas nagy spoilert azért nem írok le még én sem :P)
"Az arcát nézem, de csak homályosan látom. Azon kapom magam, hogy hétköznapi dolgokat veszek észre rajta: (...) Ő ezekkel a dolgokkal nem törődött.
De én mindezt láttam és imádtam! Imádtam!
Tudom, hogy le kellene zárnom a szemét. Meg kell tenni, amit meg kell tenni. A testem mozdulni próbál, de nem szűnik a remegés. Nézem a piszkos körmeimet, az apró vágásokat a kézfejemen, és várom, hogy a remegés elmúltával hozzáérhessek a szemhéjához. De a remegés nem múlik el. Még rosszabb lesz, én pedig megigézve bámulom őt.
Az agy nagy fontosságot tulajdonít az ilyen apróságoknak, így távol tartja magát a rettenetes traumától. Veszély esetén ösztönösen elkezdi raktározni a részleteket. (...)"

A továbbiakban nem tudom megállni a spoilert :D
Szóval valamelyikük meghal, és feltámad valamelyest valamilyen formában, amiről egyiküknek sincs fogalma, hogy hogyan történhetett, vagy mi ő pontosan.
Közben előkerül a hulla, szóval kiderül, hogy valamilyen szellem-féle lehet.
Majd kiderül, hogy a suttogások azok tulajdonképpen egy idegen faj, pontosabban energia alapú életformák, akiket csapdába ejtettek, és haldokolnak. Így az a főszereplő, aki meghalt, és szellem-féle, ő is haldokol.
"- Az alanyok figyelemreméltó telepatikus képess.. - olvasom, de a szöveg megszakad, így a maradék sorhoz ugrom. - ...életformák... energia alapú... testtel nem rendelkező... ideiglenes energiaátalakítás anyaggá..."

Ennyire jó sci-fi-t sem olvastam még :) Egyszerűen fantasztikus.
Eleinte még csak pár jel utal arra, hogy valami nincs rendben a bolygón. Mert ha terraformált, akkor hol vannak a telepesek?
Aztán fokozatosan kapnak újabb és újabb jeleket az idegen lényektől, és a végén találkoznak is velük.
(Remélem nem lövök le nagy poént azzal, hogy a főszereplő szelleme megerősödik, és happy end a vége)

Összességében imádtam. Alig vártam, hogy olvashassak belőle újabb és újabb oldalakat-fejezeteket.
A kedvencem a romantikus jelenetek voltak, azokat annyira jól eltalálták az írók. Nem túl csöpögős, leszámítva a történet helyszínét meg a körülményeket, hogy alienek vannak a bolygón, elég reaálisnak gondolom, hogy kialakuljon a két fél között ilyen fajta kötődés és szerelem. Csodálatos volt. (És ezzennel is került a kedvenc könyveim c. listába :) )