Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse

Julianne Donaldson - Edenbrooke örököse

Vigyázat, erősen spoileres terület következik!

 

 

A könyv fülszövege:

"Philip Wyndham sohasem irigyelte a bátyját, Edenbrooke leendő örökösét. Inkább lenne a maga szerencséjének a kovácsa, mint hogy a cím és a rang szabta korlátok között éljen. De amikor a bátyja váratlanul meghal, Philip élete is fenekestül felfordul, mivel a körülmények azt követelik tőle, hogy feladja addigi életét. Philip felölti új szerepét, és London legkörülrajongottabb agglegényeként felváltva vergődik a berzenkedés, az unalom és a düh fogságában. Az események azonban váratlan fordulatot vesznek, mert egy este a sors egy fogadóba vezeti, ahol hősünk megismeri a páratlan Marianne Daventryt."

Személyes vélemény:

Amint elolvastam az Edenbrooke-t, tudtam, hogy muszáj elolvasnom ezt a könyvet is. :DAmint a kezembe vettem, szomorúan tapasztaltam, hogy milyen rövidke. Alig 70 oldalas kis kincs ez. 


Az első 40 oldalon megismerhetjük Philip múltját: hogy szolgált Spanyolországban, a seregben. Hogy amikor jött a levél, hogy meghalt a bátyja, és ő örökli a vagyont, tehernek fogja fel. Egy olyan tehernek, ahol felelősséggel tartozik a családjáért, és a vagyonért. Úgy érezte, hogy ezzel véget ért a karrierje a seregnél, és oda a függetlensége. 

Aztán az ezt következő időszakot mutatja be, hogy nagyon sok jómódú fiatal hölgy társaságába keveredik (vagyis viszi az anyja főként), de egyik iránt sem mutat érdeklődést, sőt, mindegyik hölgy idegesíti. Mondjuk elég vicces volt olvasni a monológját, hogy ez milyen sótlan, az milyen fárasztó, amaz milyen jellegtelen... :D

A vége az lett, hogy semminek sem tudott örülni. Érezte, hogy nyomja a vállát az elvárás és a felelősség súlya, melyet már nem bírt cipelni.

Majd elszökött otthonról, de egy szerencsés balesetnek köszönhetően abban a fogadóban kötött ki, ahol megismerte Marianne-t. :)
Mikor vele találkozott, és nem segített neki, akkor jött rá, hogy teljesen megváltozott. Olyan lett, mint az elhunyt bátyja: "pökhendi és önző".

Utána újra át lehetett élni a megismerkedésüket, Philip szemszögéből. Annyira megható, és szórakoztató volt. (A kis tehenes résznél nevettem a legjobban :D)Nagyon jó volt újraolvasni ezt az ominózus, meghatározó jelenetet.


Összességében imádtam ezt a rövidke kis könyvet. Örülök, hogy megismerhettem Philip gondolatait, belső vívódását, és a démonjait. Így már jobban megértem őt.



Csak azt sajnálom, hogy ilyen rövid ez a könyvecske :( Szívesen olvastam volna még tovább, akár az egész Edenbrooke sztorit Philip szemszögéből.