Jay Asher - What light – Micsoda fény!
Vigyázat, erősen spoileres terület következik!
A könyv fülszövege:
"A szerelem mindent legyőz?
Sierra szeretné megérteni. Caleb szeretné jóvátenni.
Együtt rátalálhatnának az igaz szerelemre – ha elég bátrak ahhoz, hogy elfogadják, ami történt.
Keserédes történet az első szerelemről, a megbocsátás erejéről és a második esélyekről. Arról, hogyan lásd meg a másik valódi személyiségét. Sierra csak átmenetileg lakik a városban: a családjával minden évben eltöltenek itt egy rövid időszakot. Ez idő alatt a lány megpróbál érzelmileg távol maradni a fiúktól – Caleb pedig épp azon dolgozik, hogy megbocsásson önmagának, miután egy szörnyű tettet vitt véghez. A fiú szerint: mindenkinek lehet néha rossz napja. De csak akkor kezd el hinni ebben igazán, miután megismerte Sierrát."
Személyes vélemény:
Azt hiszem ez az első karácsonyi témájú könyv amit elolvastam. Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon-nagyon tetszett :) A könyv olvasása közben teljesen átjárt a karácsonyi hangulat, és a karácsony előtti várakozós-időszak, amikor számoljuk vissza az időt karácsonyig. Viszont egy kicsit „keserédes” volt ez a várakozás az utolsó pár napban, mivel annál közelebb kerültünk Sierra elköltözéséhez.
Caleb titkát illetően először meglepődtem, aztán végül arra jutottam, hogy valószínűleg én is így viselkedtem volna Sierra helyében. Hiszen nem szabad elítélni valakit amiatt, mert egyszer hibázott, hanem meg kell tudni bocsátani, mert hinnünk kell benne, hogy az emberek változnak. És így volt ez Caleb esetében is.
Egyszerűen imádtam ezt a könyvet. Amit hiányolok, az egy epilógus fejezet, amiben betekintést nyerhetünk a jövő évek egyikébe, hogy ez a távkapcsolat valóban működőképes-e kettőjük között (De a történet pozitívum, vagyis inkább reménykedő hangulatát tekintve szerintem igen a válasz :) )
Kedvenc idézetem: "– Köszönöm, Sierra!
– És hogy pár hét alatt ennyi boldogságot adtál. Még soha életemben nem éreztem magam ilyen jól.
Felém hajol és ismét megcsókol. Úgy érzem, elolvadok ennyi érzéstől. A füléhez hajolok, és a fülébe súgom:
– Én sem voltam még ilyen boldog.
Miközben öleljük egymást, érzem, hogy dobog a szíve."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése